A legrégibb itteni műemlék a község melletti dombon felépített régi Szent György-templom volt.

Közvetve 1291-ben (május-október) történik róla említés, amikor Martinius pap (presbiter) működött itt, akinek a birtokát 1332-ben ½ márkára becsülték és 3 garas pápai tizedet fizetett. Tehát már 1291 előtt állt itt egy román stílusban épült templom.

Egyhajós épület volt, egyenes lezárású keskenyebb szentéllyel. Valószínűleg gótikus stílusban volt átépítve (Pesty Frigyes szerint a csehek idejében építették) és védőfallal körülkerítve.

A templom a 17. században már tönkrement és elhagyatott volt, ugyanúgy, mint a község, azonban Inám betelepítése után 1697-ben javításokat végeztek rajta, és a reneszánsz stílusban átépítették.

1865-ben a község jegyzője megállapította, hogy az objektum kicsi, s az idő vasfoga alaposan kikezdte.

A templom mellett volt a temető. Itt-ott még láthatóak voltak a védőfal maradványai is.

1895-ben az akkor már használhatatlan templomot átépítették, s ezzel teljesen megváltoztatták eredeti külsejét. A hívők viszont egy idő után úgy vélték, hogy az átalakítás ellenére sem felel meg a követelményeknek, ezért 1931-ben részben a régi templom helyén, de már irányba fordulva felépítették az új római katolikus Szent György-templomot, majd ezután a régit teljesen lebontották. Az új templom eredeti állapotában maradt fent. Csupán javításokat végeztek rajt több ízben.

A templomtorony 1945-ben a háborús események következtében megrongálódott, 1951-ben hozták helyre. 1953-ban a templomépületet kifestették, 1975-ben a torony új tetőt kapott, a legutóbbi javításokat pedig nemrég végezték a templomon.

Egyhajós épület sokszögben záródó szentéllyel, az ormos homlokzatba enyhén kiugró toronnyal és hozzáépített sekrestyével. A templom homlokzatait félköríves, keretes ablakok tagolják, három kezdőkővel és az ablakok alatti párkánnyal; jellegzetes a koronapárkány és a lépcsőzetes támpillérsor.

A torony, melyet az osztópárkányok három részre osztanak, neoromán stílusban épült. Ugyanilyen stílusú a templombejárat is, valamint a félköríves frízzel díszített orom és az ikerhang-nyílások.

A második szinten kerek ablak van. A torony lizénás rámák is tagolják, a toronytető gúla alakú.

A templomhajó 4-részes dongaboltozattal fedett, amelynek falmezői bevont falpillérek párkányoszlopfőin nyugszanak, a szentélyben szintén falmezős a boltozat.

A boltozatokon 1953-ban készült freskók láthatók, melyeket a selmecbányai Ján Hock festett, s 2000-ben Milkovics Pál restaurált. A szentélyben falfestmények vannak, amelyen a négy evangélistát, Márkot, Jánost, Mátét és Lukácsot valamint Jézus Krisztust ábrázolja a festő. A hajóban pedig arcképek, amelyeken Szt. Imre herceg, Szt. Alajos, Szt. István király, Szt. László király, Szt. Ilona, Árpád házi Szt. Erzsébet, Szt. Terézia és Szt. Margit látható, a további festményeken pedig bibliai jelenetek: Az utolsó vacsora "Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket", "A szent család" és a "Tékozló fiú hazatérése".

A karzat alatti festmények: Magyarország címere - külső tartalom, R.P.2000 jubileuma és a Pápa címere - külső tartalom, továbbá: Szt. Flórián - külső tartalom és Szt. Illés képei.

A márvány főoltár 1953-ból való, amikor nyoma veszett a Szt. Györgyöt ábrázoló központi oltárképnek, amelyet a selmecbányai Zimmermann festő új alkotásával pótoltak.

Újabbak a mellékoltárok is: a Jézus Legszentebb Szíve és a Pieta - külső tartalom.

A fából készült szószék is 1931-ból való. Értékes a 16. századból fennmaradt reneszánsz kőkeresztelő medence maradvány. A lourdes-i barlang a Lourdes-i Szűz Mária szobrával és a térdeplő Bernadettel 2000-ben épült. A templomhajót Madonna, Szt. József és Szt. Terézia szobrai díszítik, az előcsarnokban Szt. Antal és Szt. Vendel plasztikái láthatók. Szt. Joachim, Szt. Anna és Szűz Mária régebbi, 1697-ből származó színezett szobrai, melyek eredetileg a régi templomban voltak, ma az ipolynyéki plébánián találhatók, ugyanúgy, mint a 19. századból való fakereszt korpusszal (népi fafaragás), a Keresztút 14 stációja (állomása) – környomatok kifaragott fakeretekben a 20. század elejéről, Luigi Morgaritól.

A karzaton két oszloppal alátámasztott orgona van szép sípszekrénnyel, amelyet a budapesti Rieger Ottó cég készített.

A toronyban három harang függ: a nagyharangot a chomutovi Richard Herold harangöntő műhelyében öntötték 1921-ben, a középsőn csak az 1921-es évszám látható a kis lélekharangot pedig még 1886-ban a budapesti Walszer Ferenc harangöntő készítette az inámi r. k. hívők adományaiból. A nagy és a középső harang kárpótlásként készült az I. világháborúban hadicélokra (ágyúöntés céljából) elkobozott harangokért.