A községről 1258-ban történik először említés, mégpedig a következőképpen: ...separat metae de Cholomia et Inam. Az Inámi nemesek birtoka volt, közülük István 1275-ben elfoglalta Cseri községet, s a király ezt a tettét elítélte.
Inámi László 1328-ban, mint szomszéd részt vett Ináncs, majd 1329-ben a ma már kipusztult Kaladé község határában a körsétán (határjárásban).

1384-ben a Keszy család az itteni földesúr, 1470-ben Inám a Terjényi nemzetségből való Radnolth István kezében van. 1514-ben Kóváry Pál átengedte inámi birtokát Terjényi Györgynek, aki a kölcsön ellenértékéül ezzel a birtokkal kötötte le magát az érseknek.

Ugyanebben az évben Inámot kölcsönkért pénzen szerezte meg Werbőczy István - külső tartalom, aki 1515-ben Simonffy (Palotai) Péternek adta zálogba a tőle felvett kölcsön fejében.

1524-ben Werbőczy István 28 jobbágyportát, 1525-ben pedig 27 portát birtokolt itt. Ekkor nógrádi birtokokért átengedte a községet Bay Mihálynak - külső tartalom; mint földesurat Szoby Mihályt is itt találjuk.

A mohácsi csata után a meggyengült Magyarországra betörtek a törökök, s elkezdődött a több mint 150 évig tartó török megszállás.

1539-ben a Bolgár család (Zápolya - külső tartalom) Szapolyai János - külső tartalom királytól nemesi címerről szóló okmányt kapott, s a kuriális telekre Werbőczy és a Szobyak után új adománylevelet. A család az Inámi nemesi előnevet kapta. A 16. században az esztergomi káptalan is kapott itt birtokokat, melyeket Werbőczy István lánya ajándékozott oda az apja lelki üdvéért leszolgált 100 gyászmise ellenértékéül. Inámot a török hordák több ízben meglátogatták és kifosztották.
Nem csoda tehát, hogy a török adószedők 1664. évi lajstromában Nagy Inám mint lakatlan falu van vezetve, amely az újvári török kormányzóságba (vilajet - külső tartalom), Bars megyébe - külső tartalom (náhije) és az újvári szandzsákba v. járásba (livá) tartozott.
A tized (dézsma) összege 500 akcse-t (kis, Térkép, az első katonai bemérés 1782-ből ezüstszínű oszmán aprópénz) tett ki. A törökök 1686-os, Magyarországról történ kiűzése után a földesurak igyekeztek minél előbb betelepíteni elhagyatott birtokaikat. Így volt ez Inám esetében is, ahol az új falut az eredeti községtől 2-3 km-rel lejjebb építették fel (Ipolynyék és a mai Inám között).

A község újraéledését azonban a II. Rákóczi Ferenc - külső tartalom szabadságharcával (1703 - 1711) összefüggő események, és az 1773-as országos méretű pestis - külső tartalomjárvány lassította. Jelentős eseménynek számított a tisztújítás 1709-ben. Gebhard György kormánybiztos elnökletével 1709. július 23-án Inám községben tartották a megyegyűlést. Az 1713-ban kitört pestisjárvány alaposan megtizedelte az itteni lakosságot is. Ennek ellenére 1715-ben 15 háztartást, 1720-ban pedig már 22 háztartást jegyeztek itt fel.

A község lakossága földműveléssel és szőlőtermesztéssel foglalkozott.
A Bolgár családon kívül más nemesi családok is szereztek itt birtokokat – Buris, Rados, Skerlecz. Az úrbéri földek 1770. évi telekkönyvi nyilvántartásában a következő lakosok nevei szerepelnek:

Örökös jobbágyok:

• Cetényi András
• Pál Nagy József
• Ifj. Pál Nagy András
• Bugyi János
• Ifj. Pál Nagy János
• Pál Nagy György
• Nagy Mátyás
• Cetényi Pál
• Pásztor Albert
• Bartucz János
• Id. Pál Nagy András
• Ifj. Nagy Pál
• Bugyi József
• Bugyi Ignác
• Pál Nagy András
• Gál Nagy István
• Fillér János
• Gál Nagy János
• Gáál Nagy György
• Ifj. Pál Nagy János
• Id. Nagy Pál
• Cetényi Mátyás
• Bugyi László
• Mártony János
• Mártony Tamás
• Ifj. Bugyi István
• Bugyi György
• Id. Bugyi István
• Legifj. Bugyi István
• Bugyi András
• Gál Nagy Mátyás és Gál Nagy Péter

Házas zsellérek:

• Kocsi Miklós
• Pál Nagy Mátyás
• Oroszlány Mihály
• Sipos Mihály
• Molnár Mátyás
• Rados János
• Horváth Dorottya
• Dobos Judith
• Márton Pál
• Páldi János

Házatlan zsellérek:

• Oroszlány István
• Bartucz András özvegye
• Bugyi István özvegye
• Id. Bugyi István özvegye
• Bugyi Gergely

1788-ban a községet tűzvész pusztította el, az okiratok is mind elégtek. Vályi András - külső tartalom 1799-ben így írja le Inámot: Inám – Magyar falu Hont vármegye földes Ura a Esztergomi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik B. Gyarmattól nyugatra két órányira, Felső Nyék filiája, szőleje jó bort terem, fája mind a kétféle van, földje termékeny, legelője szoros, gabonáját B. Gyarmaton - külső tartalom, borát pedig a Bánya Városokba szokták eladni.

A község fejlődését igazolja, hogy 1828-ban 102 házat és 612 lakost számoltak össze. 1844-ben a Nagy-patakon malmot építettek, de a káptalan megparancsolta a lebontását, mivel a töltései miatt több ízben elöntötte a réteket a patak vize. A nagy események elkerülték Inámot, de a magyar szabadságharc eszméi az itteniek között is visszhangra leltek, s reményt adtak, hogy sorsuk irányítását maguk fogják a kezükbe venni.

A honvédhadsereg soraiba 6 lakos vonult be, akik a 18. Komárom-Vác zászlóaljba lettek beosztva a Komárom, Esztergom - külső tartalom, Hont és Nógrád megyékből jött honvédekkel együtt.

1848 augusztusában Inám község hivatalosan kérte, hogy becsüljék ki (utasítsák ki) a házból az egyik itteni tolvaj lakost, s távolítsák őt el a községből. Ezért ezt az esetet eljött ide szigorúan kivizsgálni maga a főszolgabíró. Ilyen esetek is meg történtek a hőstettekkel és lelkesedéssel teli hónapok alatt.

1851-ben Fényes Elek - külső tartalom ezt írja a községről Inám, magyar falu, Hont vármegyében, közel az Ipolyhoz: 660. kath. lak. és egy borral, gabonával bővelkedő határral. Dohányt is termeszt. F.u. az esztergomi káptalan Ut. p. Balassa-Gyarmat. Kuriális birtokai voltak itt a Berzeviczy, Skerlecz és Buris családnak, vagyi a község egy része nemesi birtok volt.

1865-ben a helyi jegyző, Marterstok Antal az írja, hogy a községben 118 ház van ebből 46 nemeseké, a többit jobbágyok lakják. Az ugyanebben az évben készített összeírásban viszont 53 nemesi telek szerepel, ebből 11 a Bolgár családé (a Cúria részben), a többi pedig így oszlik meg: Buris család 12, Dudás, Fonódi, Hanzér, Kollár cs. 1-1, Lénárd cs. 4, Márton és Nagy cs. 1-1, Polyák cs. 3, Rados és Ribai cs. 2-2, Skerlecz cs. 12, Szabó cs. 1.
Később a Berzeviczyek birtoka Ehrenstein Mór kezébe került, ezt a 19. sz. végén Lavatka Béla vette meg. A Skerlecz család és a Buris család kuriális birtokai a 19. sz. végén idegen kezekbe kerültek.

1893-ban a legnagyobb itteni földesúr az Esztergomi Főkáptalan volt (145 kat. hold - külső tartalomdal); 1911-ben a legnagyobb birtokrészek dr. Forog András tulajdonában voltak (940 kat. hold - külső tartalom), aki Ipolynyéken lakott.

A község egyébként is lassú fejlődését az I. világháború - külső tartalom (1914 - 1918) kitörése fékezte le, amely az egyszerű emberek számára csak szenvedést, ínséget és bánatot hozott. A háború itt is kegyetlen vámot szedett: 27 helyi lakos életét követelte.

Az 1918-as év Inám életében is komoly változást hozott: az Osztrák-Magyar Monarchia - külső tartalom széthullása után a község az újonnan keletkezett I. Csehszlovák Köztársaság része lett. Az itteni nagybirtokok egy részét is elkobozták, a földeket felparcellázták a helyi földművesek között, valamint az újonnan idetelepítettek között. Hont vármegye megszüntetése után Inámot több ízben is más-más járásba osztották be (Ipolyság, Korpona, Kékkő, Losonc, ma pedig Nagykürtös).

A lakosság élete azonban lényegében nem változott továbbra is földműveléssel és szőlőtermesztéssel foglakozott, s látástól vakulási gürcölt, hogy eltarthassa családját.
Gazdálkodók voltak itt Nagy István (1911-től 29 kat. holdon - külső tartalom) és Nagy Ferenc (1921-től 22. kat. holdon - külső tartalom), kisbirtokos Nagy Sándor (1918-tól 50 kat. holdon - külső tartalom). A község előjárója 20 évig (1919-1939) Varba Sándor volt, aki gazdálkodóként is számon tartottak. Inámban egyébként csak kisbirtokok voltak.
Kereskedők voltak itt: Vladár Béla és Matzner Ödön, lakott itt Koncz Károly asztalos, Plevo István csizmadia és Buris Imre szabó is. Inámban szép községi könyvtár volt, ez a volt a falu büszkesége.

Már abban az időben eléggé elterjedt a méhészet, ami az ismert méhész, Sőtér Kálmán itteni sokéves működésének pozitív bizonyítéka.

Az 1938. november 2-i bécsi döntés után a község újra Magyarország része lett, de a II. világháború - külső tartalom kitörése ismét lehetetlenné tette további fejlődését. A környező terület a magyar hadsereg I. hadtestének egy gyors motoros dandárja foglalta el.

1944-ben az inámi gazdakör elnöke Nagy József, a jegyző pedig Bugyi Bertalan volt.

1944 végén itt állt a front, 3 hétig folytak a harcok, melyek során sok épület kárt szenvedett. A II. világháború alatt 11 helyi lakos vesztette életét. Azonban a háború utáni évek sem hozták meg a hőn óhajtott békét és nyugalmat.

1945-ben Inámot újból Csehszlovákiához - külső tartalom csatolták, a magyar nemzetiségű lakosságot megfosztották polgárjogaitól és bezárták iskoláit. Nagyobb birtokok tulajdonosai voltak Volkovics József, Nagy Sándor és Horváth István.

1947 januárjában 5 családot deportáltak Csehországba, kényszermunkára (Pilzen környékére, de 1948 után hazatértek), 37 család pedig a Csehszlovákia és Magyarország közti lakosságcsere keretében a Magyarországra való áttelepítést jelentő fehér lapot kapott (Balatonalmádi környékére). Végül is erre itt nem került sor. 1948-ban az akciót leállították, 1948 áprilisában viszont tífusz tört ki a községben. A helyzet aztán fokozatosan rendeződött, elkezdődött azonban a falu szocializációja. Még ebben az évben a község hivatalos nevét megváltoztatták, a Dolinka szlovák nevet kapta.
Megalakultak az engedélyezett kulturális társadalmi szervezetek (SZISZ, Csehszlovák Vöröskereszt, Csemadok és mások). 1950-ben megjavították a patak hídját a felső faluvégen.

1951 februárjában egy kisebb földrengés rázta meg a községet.

1952-ben elkezdődött az útjavítás, az egyéni lakásépítés keretében fokozatosan új családi házak épültek fel, bevezették a telefont.

1953-ban a lebontott községi kanászház helyén elkezdték a kultúrház új épületének építését, a kulturális rendezvényeket a helyi iskolában tartották.
Átszervezték az Önkéntes Tűzoltótestületet, a Jednota FSZ - külső tartalom üzletet nyitott. 1959-ben megtörtén a villamos hálózat átadást.

1957-ben, több éves erőfeszítést követően, megalakították a helyi efsz-t (1972-ben az ipolynyéki efsz-hez csatolták), 1964-ben megnyitották az óvodát.

1975-ben a régi faluvégi fahidat lebontották, s 1977-ig felépült az új híd. Fel újították az óvoda épületét. 1982-ben felépítették az új ravatalozót.

1989 novembere a kommunista párt hatalmának végét jelentette, elkezdődhetett a társadalom demokratikus fejlődése. Igaz, hogy az óta szabad a vallásgyakorlás, lehet szabadon vállalkozni, megszüntették a cenzúrát, viszont gazdasági helyzetünk egyre rosszabb, a lakosság többsége pénzhiánnyal küszködik, nő a munkanélküliség, az emberek közti kapcsolatok megromlottak.
Ez a válság még jobban elmélyült az önálló Szlovák Köztársaság létrejötte után (1933. január 1).
Ennek ellenére a község fokozatosan épül és szépül.

A vezetőség egyik legjelentősebb ténykedése nyomán 2000. szeptember 1-jén és 2-án megrendezésre került a Mézfesztivál I. Évfolyama, melynek keretében leleplezték Sőtér Kálmán méhész szakember emléktábláját is.
A fesztivált a jövőben évente megrendezik majd, s így Inám a szlovákiai méhészet fontos központjává válhat. A község vezetésének igyekezete és a hagyományok ehhez minden feltételt megadnak.

Érdekes a lakosság számának alakulása.
1869-ben a községnek 603 lakosa volt, 1900-ig ez a szám 494-re csökkent, de azután hosszabb ideig a fejlődés pozitív iránya figyelhető meg; míg 1910-ben 515 volt a lakosság száma, 1940-ig már 590-en, sőt 1948-ban 629-en laktak a községben.
Azóta csökkent a lélekszám; 1961-ben 595, 1981-ben 563, ma pedig 516 Inám lakosainak a száma, közülük 99,5% magyar nemzetiségű és római katolikus hitvallású.